Évek óta kering, így sokan ismerjük a gemkapcsos fazon sikersztoriját, aki a kapcsát ceruzára, azt tollra, stb cserélte és végül egy házzal jött ki a bizniszből. Mostanában gombamód ütik fel a fejüket a facebookon az egyes településekhez köthető vagy különböző tematikájú cserebere csoportok. Nekem is megdobbant a szívem, mikor megkaptam a meghívót a helyi csoportokba. Miről is van szó?

Olyan csoportok, ahol bármit elcserélhetsz bármire. A kiselejtezett ruhák, dísztárgyak, apróságok – vagy épp sokkal nagyobbságok, – kinőt/átnőtt gyerekruha vagy alaposan elszaporodott kerti növények és termények találnak új gazdára és folytatják tovább életüket, ahelyett, hogy az idő vagy a molyok végeznének velük egy padláson, vagy egyenest a kukába kerülnének.

Azok az emberek igazán tudják értékelni, akik találkoztak már A piramissal. Ha el akarnék adni vele valamit, azt mondanám, hogy megváltoztatta az életemet. Így csak azt mondom, hogy nagy hatást gyakorolt arra, ahogyan a tárgyaimról és a szerzési ösztönnel vívott folyamatos küzdelemről gondolkodom. A piramissal én eredetileg a minimalizmus kapcsán találkoztam, de teljesen egyértelműen és logikusan köthető a fenntartható, tudatos fogyasztó hulladékmentes szokásaihoz is. Rendre előkerül az előadásaimban és az írásaimban is, mert végtelenül egyszerűen és szemléletesen adja vissza azt, hogy hogyan inthetünk be a fogyasztói társadalomnak néhány kis kérdés mentén.

 Tehát a csoportok. Az első duplaplusz jó tapasztalatom után a csoportban sorra jöttek az öblítős, olívaolajos és tusfürdős posztok. Elsőre a nálunk szívből gyűlölt gyerekkönyvtől sikerült megszabadulni egy baba pihenőszékért.

A cserélgetés tehát még a turizásnál is tudatosabb döntés – nyilván nem a turkáló-látogatásaimra vagyok a legbüszkébb a hulladékmentes és egyszerű életmód kapcsán... –, kedves nőtársaim. Szögezzük le, hogy a valódi cserebere nem egyszerű műfaj. Nemcsak az kell, hogy jó időben legyél jó helyen, hanem hogy a megfelelő cserepartner legyél és rendelkezz valamivel, amivel a partner nem. A cserekereskedelem egyik lényeges eleme, hogy kihagyja a pénzforgalmat: úgy juthatsz számodra új javakhoz, hogy közben mást is boldoggá tettél és egyikőtök gatyája sem ment rá, sőt, megszabadultál egy régóta pakolgatott lomtól. Ahhoz, hogy megfelelő dolgot kínálj valamiért cserébe, tudnod kell egyet s mást a cserepartnerről. Ismertségből szimpátia lesz, a sok-sok szövevényes szimpátiából pedig közösség. Cserebere pedig közösségben működik a leghatékonyabban.

• Törekedj arra, hogy meglévő dolgaitokat csereberéljétek. Nagyon píszí megoldás öblítőt vagy szörpöt és csokit kérni 1-1 leselejtezett darabért, de tegyük szívünkre a kezünket és valljuk be, hogy ez nem cserebere. Az nem csere, amikor a karantén alatt kihízott ruhácskáim általam kigondolt árát egyszerűen tisztítószerre átváltva adom meg. Egyrészt köszönőviszonyban sem vagyunk így a környezettudatossággal, mert kevés olyan ember van, akinek feleslegessé vált kiló cukrok és különböző illatú és kiszerelésű mosókapszulák állnának a szekrényben bontatlanul. (Hacsak nem csomagolásmentes boltba küldöd a partnered, népszerűsítve ezzel a hulladékmentes vásárlást. Hm, nem is rossz csel!) Továbbá csak cserepartner dolgát nehezíted, aki jelen esetben egy jól megszopatott vevő: nem elég, hogy ugyanúgy kiadja azt a pénzt, amiért jófogáson is megvette volna a cuccodat, még kóvályoghat dm-ről rossmannra, hogy ugyan hol lehet AZT a tusfürdőt kapni, amit te kitaláltál. A fenti piramis alapján is látszik, hogy a cserebere lényege az lenne, hogy nincs új termék vásárlás.
• Igen, ha valódi cserebere van, akkor elképzelhető, hogy nem tudsz (vásárlás nélkül) olyat adni, amilyet a hirdető szeretne. Ettől lesz izgi és kicsit segít abban is, hogy ne válj függővé és ne pakold tele a lakást még több lommal. Próbáld meg elengedni, emeld be, hogy nem lesz tiéd a hirdető nagyijának porcelán kávéskészlete, ha nincs cserébe egy hajszárítód.
• Ne eladhatatlan szirszarokat próbáljunk aprópénzre váltani! Illetve ne eladni akarjuk, hanem bízzunk abban, hogy valakinek pont ez lesz a hasznos és nála fogja a port, amit mi minden nap használnánk. A csere akkor csere, ha mindenki jól járt vele. :)
• Ha cserélni szeretnél cserélj, ha eladni, akkor adj el. Azokat a dolgaidat, amiknek pontosan tudod, mennyire taksálod az értékét, ne csereberéld, hanem add el! Kiszámolni, hogy a holmid értéke átváltva lisztre hány kilót ad ki, az nettó bunkóság a fentiek miatt.
• Ha keresőposztot látsz, ne copyzd be azonnal az alis linket, amiről megrendelheti az illető: Mi van, ha pont az a célja, hogy ne újonnan szerezze be, támogatva ezzel a tömegtermelést, hanem a már forgalomban lévő, de kihasználatlan példányokat keresi?

Igenis erőltessük a cserebere dolgot! Ha még nincs a lakókörnyezetednek ilyen csoportja, hozzatok létre egyet! Még szuperebb közösségformáló módszer, ha élőben is vannak események és együtt lomiztok egymás selejtjében egy esős szombat délután. (A szabályozottság mindkét esetben fontos!) A legjobb pedig az, ha átgondolt döntésekre nevelitek önmagatokat és tudatos fogyasztókká váltok. ;)